A selyem születése évezredekre nyúlik vissza. Története a legendák szerint még a Sárga Császár uralkodásának idejére vezethető vissza, i. e. 2600-as évekre.

Felfedezése a császár feleségéhez, Leizuhoz köthető, aki elgondolkodott azon, mikor egy selyemhernyót megfigyelt, ahogy az fonalat ereszt, hogy ezt a fonalat mire is lehetne használni.

Másik történet szerint ahogy a kertben sétált forró teájával a kezében, egy eperfáról bögréjébe esett egy selyemhernyógubó, mely a meleg hatására fonalat eresztett.

E misztikus, szép történet még az ősidőkből való, Kínához köthető. A selymet kezdetben jó darabig csak a császári család és a főméltóságok viselhették.

A selyemhernyótenyészetek elterjedésével jutott el a selyem a köznéphez is. A selyem előállítása a kínai ipar egyik fő ágává vált, ruházati felhasználása mellett a selyemfonalat alkalmazták hangszerek, halászhálók, íjak készítéséhez, finom mártott papírok előállításához is.

A selyemkészítés titkát nagyon sokáig gondosan őrizték Kínában. i. e. 3. században építették ki az úgynevezett “selyemutakat” Ázsiában és Európa felé, hogy e nemes anyag világhódító útjára indulhasson. I. sz. 55-ben Justitianus császár bízott meg két Kínában járó szerzetest, hogy térítő útjuk során szerezzék meg a selyemkészítés titkát. A szerzetesek meg is szerezték a titkot, hogy a hernyó tavasszal tojást rak, magról ültetett eperfáról eszi a levelet, majd gubót fon maga köré. Botjukban vittek is haza eperfamagot és selyemgubót, de a történet szerint felcserélték, a gubót ültették el, s a magoktól várták, hogy történjen valami.

Egy másik legenda szerint létezett egy Kvüsadana nevezetű ország nyugat Ázsiában, ahol szerették volna elsajátítani a selyemkészítés technikáját, de a kínaiak megtagadták kérésüket. Ám a király furfangos volt, s a két ország közötti jó kapcsolat ürügyén feleségül kért egy kínai császár udvarbeli lányt. Még az esküvő előtt arra kérte menyasszonyát, hogy lopjon el egy hernyót és néhány eperfamagot, mielőtt távozik Kínából. Távozásakor ellenőrízték a lányt a határon, de mégis sikerült a fejfedőjébe rejtett kincseket kicsempésznie. Akárhogy is történhetett, i.sz. 618-907 között a Tang dinasztia idején a selyemkészítés titka nyugaton is imertté vált. A bizánciak mellett az arabok is bekapcsolódtak a selyemiparba, majd Európában is meghonosították azt. A 13. századra Európa szerte selyemgyártó központok alakultak, a 17. századra Magyarország is bekapcsolódott a selyemgyártásba. Erről majd egy következő blogban olvashattok.

források: Wikipédia