A tonkabab a tonkafa termésének magja.

Származási helye Dél-Amerika. Legfőbb termőterületei Francia Guyana, Brazília és Venezuela, valamint a nyugat-afrikai Nigéria.

A tonkabab különleges, jellegzetes aromájú fűszer, keveredik benne a vanília, mandula, fahéj és szegfűszeg ízvilága.

Erőteljes illata miatt a parfüm és dohányipar is hasznosítja, ám íze miatt egyre inkább terjed használata a gasztronómiában is.

A tonkababot termőterületein különösen nagy becsben tartják. Nem csupán gyógyító erőt tulajdonítanak neki, de amulettként varázserőt is. Számos közöségben kívánságteljesítőként tartják számon, akár tonkababot szorongatva suttogják el vágyaikat, kívánságaikat, várva azok teljesülését, akár ökölbe zárt tonkbabbal lejtenek rituális táncot, majd elültetik és a kisarjadó növény fejlődésével remélik titkos vágyaik beteljesülését.

Dél-Amerika néhány vidékén a tonkabab csodatévő erejének kinyerésére többszöri forrázást, áztatást követően gyógynövényekkel elegyített teát készítenek belőle, amelynek vágyfokozó, bódító, depresszió-ellenes, sőt immunerősítő hatást is tulajdonítanak.

A jobbára a vaníliát kiváltó vagy helyettesítő fűszerrel azonban leginkább mégis mindenféle hókuszpókusz mellőzésével csodás finomságok készülnek Dél-Amerikában éppúgy, mint Afrikában, de főként Európa különlegességekre fogékony cukrászataiban, konyháiban.

Az Egyesült Államokban mind a mai napig tiltott élelmiszernek számít kumarin tartalma miatt, mely nagy mennyiségben fogyasztva károsíthatja a májat, vesét, szivet. Azonban mértékkel fogyasztva pozitív hatásai érvényesülnek , antioxidánsokat tartalmaz, amelyek védenek a sejtkárosodástól, enyhítik a stresszt, csökkentik a szorongást és javítják a hangulatot. Gyulladáscsökkentő hatású, segíthet a hányinger, a fejfájás és az álmatlanság leküzdésében, valamint tonizálja a bőrt. Régebben görcsoldóként, köhögés és tuberkulózis kezelésére is használták.

Rá is igaz, hogy kis mennyiségben gyógyszer, nagy mennyiségben méreg lehet.

Itt a kontinensen egyetlen ország élelmiszertörvénye sem tiltja a jórészt a fahéjéval azonos veszélyességi fokkal rendelkező tonkabab fogyasztását.

Leggyakrabban csokoládés desszertek ízesítője, de még rengeteg más finomsághoz is jól illik.

Mielőtt felhasználásra kerül, a kumarint nagy koncentrációjú alkoholos oldatban kivonják belőle. A fa terméséből kinyert magot szárítják, ezt követően rendszerint 24 órára rumba áztatják, gyakorlatilag fermentálják. Ez idő alatt a veszélyes vegyület kioldódik belőle, néha láthatóan közvetlenül a maghéj alatt kikristályosodik. Majd a magot ismét kiszárítják – az így előkészített, immár ráncos tonkababot csomagolják, illetve aprítják vagy őrlik.

Csokoládéval, dióval, mogyoróval, mandulával vagy kókusszal egyaránt remekül harmonizálnak különleges aromái.